Sziasztok Kedves Barátaim!
Eljött az advent. Az év sötét, csendes hajnala, amikor a világ összefonja a karját, és egy Név után érdeklődik: Emánuel. Isten velünk. A karácsonyi fények, amiket lassan kapcsolgatunk, nem csupán díszek. Kivárásuk jelképei. Egy-egy mécses, ami azt suttogja: „Lássatok világosságot! Jön Valaki.”
Ma három bibliaszóval szeretnék titeket meglátogatni a Károli-fordítás tiszta, mély magyar nyelvén. Vegyünk egy kis időt, és gyújtsunk egy gyertyát a szívünkben is.
1. A múlt emlékezete: Az ígéret szikrája
„Pedig ösvényt csinál a pusztában, örökvizeknek útját a kietlenben.” (Ésaías 43:19)
Isten népének sorsa a pusztában kezdődött – szárazság, bizonytalanság, vándorlás. És pont oda ígéri Isten, hogy utakat és vizeket csinál. Az advent nemcsak a jövőbe, hanem a múltba is kitekint: Emlékezzünk vissza, hogy Isten mindig útra kelt a mi pusztaságunkban. Amikor nem láttad a kiutat, Ő már építette az ösvényt. Ez a múlt ígérete ad biztonságot a jelenben.
Gondolat a napra: Hol érzel ma „pusztaságot” a szívedben? Egy elfáradt remény, egy csendben maradt vágy? Emlékezz rá: Aki akkor ígért, Ő ma is ugyanaz.
2. A jelen csendje: A szívek előkészülete
„Készítsétek az Úrnak útát, egyengessétek az Ő ösvényeit.” (Márk 1:3)
Ez a kiáltás a pusztából szól, és ma is hozzánk szól. Az advent nem passzív várakozás. Aktív előkészület. Készíteni az utat azt jelenti: eltakarítani a gyomokat – a keserűséget, a sietséget, a feledékenységet. Egyenesíteni a ösvényt – a szívünkben teret adni neki. Talán ma csak egy bocsánatkérés, egy csendes „Igen, Uram”, egy perc ima. Ez is útépítés.
Gondolat a napra: Milyen egy „kavics” van ma az utadon, amit félretehetsz, hogy könnyebben jöjjön Hozzád? Mondj egy őszinte imát, amiben megengeded, hogy Ő dolgozzon benned.
3. A jövő reménye: A világosság ígérete
„A nép, a mely sötétségben jár, nagy világosságot lát; a kik a halál árnyékának földén lakoznak, azokra világosság ragyog.” (Ésaías 9:1)
Ez a vers a szívem csücske. Nem csupán látunk majd világosságot – ragyog ránk. Az advent végső célja nem a bölcső, hanem a diadal. Az a gyermek, akire várakozunk, az a Világosság, amely legyőzi minden sötétséget – a félelmet, a magányt, a kétséget. Ő nem csak a múlt ígérete, vagy a jelen látogatója. Ő a mi örök jövőnk.
Gondolat a napra: Hol érzel ma „halál árnyékát”? Lehet egy félelem, egy gyász, egy reménytelenség. Fogadd ezt az ígéretet: Rád is ragyog a világosság. Ő érted jön.
Egy rövid adventi ima a nap végére:
„Égi Atyánk, köszönjük, hogy adtál nekünk ezt a szent várakozás idejét. Segíts, hogy a karácsony zajában is megtaláljuk a csendet, ahol Te szólsz hozzánk. Készítsd fel a szívünket, hogy befogadhassunk. Tisztítsd meg a gondolatainkat, hogy láthassunk. Töltsd el reménnyel a lelkünket, hogy várhassunk örömmel. Jöjj el, Uram Jézus, és lakozz közöttünk. Ámen.”
Barátaim, az advent egy ajándék: az idő, amikor újra megtanulhatjuk, hogy a várakozás nem üres, mert Isten betölti.
Legyen adventitek mély, csendes és gyönyörűen világos!
Szeretettel,
Egy útitárs a várakozásban
