Jeremiás, a búslakodó próféta: Amikor Isten szíve fáj
A Bibliában sok színes és lenyűgöző személyiség található: hősies királyok, hatalommal teli vezetők, csodatévő próféták. És aztán ott van Jeremiás. Ő nem a tűz és mennydörgés, hanem a könnyek és a belső küzdelem prófétája. A története nem egy diadalmenet, hanem egy szívszakasztóan őszinte beszélgetés Istennel egy összeomló világ közepén.
"Túl fiatal vagyok" – Egy vállalható küldetés
Jeremiás története a tiltakozással kezdődik. Amikor Isten megállítja és kinevezi prófétának, az első szavai nem a háláé, hanem a kételyé:
"Jaj, Uram Isten! Ímé, nem tudok én beszélni, mert gyermek vagyok." (Jeremiás 1:6)
Ebben a pillanatban azonnal kapcsolódhatunk hozzá. Ki nem érezte már azt, hogy túl kicsi, túl tapasztalatlan, túl gyenge egy adott feladathoz? Jeremiás nem a vakmerő hős, hanem a rádöbben, hogy küldetése meghaladja képességeit. Isten válasza azonban nem a megvetés, hanem az ígéret és a megerősítés:
"Ne mondd: Gyermek vagyok, mert akárhová küldelek, elmész, és amit parancsolok néked, megmondod. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged, így szól az Úr." (Jeremiás 1:7-8)
Ez a kapcsolat – az emberi gyengeség és az isteni erősség összefonódása – jellemzi Jeremiás egész életét.
A "Rossz hír" Hírnöke
Jeremiás feladata egyike a legnehezebbeknek: egy olyan üzenetet kell átadnia, amit senki sem akar hallani. Júda királysága erkölcsileg és spirituálisan összeomlott. A nép a formális vallásosság mögé bújva bálványimádásban és igazságtalanságban él. Jeremiás feladata a figyelmeztetés: a babiloni fogság közeledik.
Nem csoda, hogy könyvének egyik legismertebb része a panaszok könyve, ahol őszintén kiönti lelkét Isten előtt:
"Átáltattál engem, Uram, és megtámadtál, és erősebb voltál nálam... Átkozott legyen az a nap, amelyen születtem!" (Jeremiás 20:7, 14)
Ezek nem istentelen szavak. Ezek az imádság szavai. Jeremiás nem lázad meg Isten ellen, hanem Istenhez fordul fájdalmával. Megmutatja, hogy a hit lehet egy őszinte, fájdalmas, néha kiabáló párbeszéd.
A Megtört Cserép és a Remény Magva
Az egyik legszebb és legmegindítóbb kép Jeremiás szolgálatában a cserépházhoz való látogatása.
"Szólám: Uram Isten! Én nem tudok én beszélni, mert gyermek vagyok. És monda az Úr nékem: Ne mondd: Gyermek vagyok... (Jeremiás 1:6-7)
Isten parancsára Jeremiás megveszi a cserépedényt, majd összetöri azt a nép előtt, jelezve, hogy Isten is így fogja tenni Júdával. De épp ebben a kemény üzenetben rejtőzik a remény. A pusztulás nem a végső szó. Ugyanabban a fejezetben Isten ígéretet tesz:
"Íme, én alkotó vagyok a földön, építő és oltalmazó... És megerősítem és megoltalmazom e várost." (Jeremiás 31:28, 40)
És ez a remény a leghíresebb versében csúcsosodik ki, amely egy új szövetségről szól:
"Ímé, napok jönnek, azt mondja az Úr, amikor szövetséget kötök Izrael házával... Törvényemet beléjük helyezem, és szívökbe írom azt, és én leszek az Istenük, és ők népemmé lesznek." (Jeremiás 31:31, 33)
Ez a pillanat a zsidó-keresztény remény egyik csúcspontja: nem a külső törvény, hanem a megváltott szív ígérete.
Mit jelent Jeremiás ma számunkra?
Az őszinteség ereje: Jeremiás megtanít minket arra, hogy Isten nem fél a kétségeinktől, a haragunktól vagy a fájdalmunktól. Az ima lehet kiáltás is.
A szószóló szerepe: Jeremiás egyedül állt az igazság mellett, akkor is, amikor az népszerűtlen volt. Ő a példaképe mindenkinek, aki ki mer állni az igazságért egy ellenséges környezetben.
A remény a romok között: Jeremiás élete azt mutatja, hogy Isten a legnagyobb pusztulás közepén is képes újrakezdeni. A remény nem a problémák hiányában, hanem az Istenben való bízásban gyökerezik.
Jeremiás nem egy távoli, fényes szent. Ő egy megtört, kitartó, őszinte ember, aki Isten szívveréséhez volt elég közel, hogy azzal együtt érezzen. És pont emiatt a sebezhetősége miatt válik olyan hihetővé és inspirálóvá még a mai napig.
